- Nincs elég vizünk. Még úgy kábé fél napig húzzuk mindketten - jelentette be Samantha.
- Addig nem érünk ki a partra.
- De egyikünk kiér - fordította Rider felé a fejét.
- Nem - mondta a fiú olyan kíméletlen hangon, amivel nem lehetett vitatkozni. Sam mégis megtette. Mindig megtette. Ő nem az a típus, aki megadja magát. Ő aztán nem hajlik meg senki akarata előtt.
- De igen. Vagy mindketten meghalunk vagy csak az egyikünk. Szerintem ez egyértelmű.
- Nem, nem az. Sam, nem hagyom, hogy meghalj. Emlékszel, hazajutunk és otthon összeköltözünk, boldogok leszünk - itt tartott egy hatásszünetet. Ehhez nagyon jól értett. - Együtt. Nem tudnék élni nélküled. És, hogy őszinte legyek, nem is akarok. Te mutattad meg nekem, hogy mi az élet, és ... Hé, most miért sírsz? Én ennél erősebbnek ismertelek meg. - Samantha tényleg sírt. Azóta nem sírt így, hogy egy balesetben elvesztette a látását. Olyan volt így, mint egy kisgyerek. Szénfekete haja, ami általában szoros fonatban hord, most kibomlott és a eltakarja égkék szemét. Rider még sosem látott ilyen gyönyörű szemeket. Maga az egész lány egy csoda volt. Mondjuk Rider sem kutya a maga aranybarna hajával és bronzos bőrével, amihez fűzöld szem társul. De mindig, amikor tükörbe nézett, csak hibát látott. Túl sovány, túl alacsony, túl keveset eszik, túl, túl, túl. És ebből elege volt! A rajongói így is imádták. Amíg...

Hülye volt.
Nagyon hülye. A bandájának az új lemeze nem hozott akkora bevételt, mint gondolta, és ezen kiakadt.
Nagyon kiakadt.
Az összes dalt saját maga írta, ő vette fel, játszotta le és javítgatott rajta. Ki jön ahhoz, hogy leminősítse a művét?

Elment Vegasba.
Ott felszedett egy nőt, akit nem is ismert, de mindketten be voltak állva, addigra már Rider is túl volt az összes határon.
Elvette feleségül. Amikor a menedzsere megtudta ezt, rögtön, hogy is mondjam, ... kivonta a forgalomból. Elküldte egy luxushajóútra, ami megváltoztatta az egész életét. 

Először is, a hajó elsüllyedt. Rossz irányba ment, léket kapott, és már vége is volt. De azért a fontosabb utasokat (mint például Rider is) felpakolták a mentőcsónakokra. Egyben elfértek ketten. És volt belőlük tíz, a százfős hajóra plusz a személyzetre.
Másodszor itt ismerkedett össze Sammel. A bátor és erős égkék szemű kungfussal, aki elrabolta a szívét. Akárcsak ő a lányét.

Sam nem tervezte, hogy szerelmes lesz. Úgy volt, hogy végigunatkozza ezt az utazást, nem pedig, hogy végigizgulja. És itt nem csak a hajóra és a túlélésre gondolok. Hanem Riderre is. Sam kedvenc bandájának, a Tigers-nek a gitárosa felforgatta az egész életét. Ahelyett, hogy a medence partján sütkérezett volna, a lány eldugott kis zugokban és kapualjakban csókolózott a világ egyik legjobb pasijával. Sosem gondolta, hogy ekkora mázlija lesz. Azt sem, hogy mit látott meg benne a zenész. Hiszen vak. Nem lát. Ez akkora lelki teher számára, hogy az értékeit már észre sem veszi. Hogy is venné, amikor csak másoktól tudja, hogy milyen a saját teste? Milyen vékony, mégis milyen izmos. De Rider látott benne valamit, amibe beleszeretett. És a lány is benne.

Nem hagyhatja meghalni! Mindketten erre gondoltak. De tudták, csak az egyikük élheti túl. Vagy kiszáradnak. De legalább együtt halnak meg.
- Neked élned kell! Gondolj a rajongóidra! A bandára. Szükségük van rád!
- De nekem meg rád van szükségem. Csak veled vagyok önmagam, Samantha. Ha meghalsz, abba belerokkanok.
- Nem fogsz. Mert majd találsz egy másik lányt, aki lát és akinek nem kell meghalni ahhoz, hogy te éljél. Vele boldog leszel.
- Nem. Te fogsz életben maradni. Hiszen a kungfu csillaga vagy! És ezen kívül Amerika legkiválóbb iskolájának az éltanulója. Bárhová felvesznek. Bármi lehetsz. Annyi minden van benned. Neked élned kell!
- De nem látok. Tudod, ez nagyon sok mindent megváltoztat. Szinte mindent. Így már nem érek semmit. A társadalom szemében csak egy rokkant vagyok. Egy pótolható vak, egy... - ekkor Rider olyan hevesben és indulatosan ragadta meg a lány csuklóját, hogy az elhallgatott.
- Soha. Többé. Ne mondd. Hogy pótolható vagy. Mert nem vagy az. Érted, Sammy? - nem tudta megérteni, hogyan is gondolhatott ilyet magáról. Hiszen gyönyörű volt és okos és erős. Ő volt a tökéletes lány Rider számára - Nem. Nem hagyom, hogy meghalj. Értem. Nem érek annyit.
- Hát hogyne érnél. Nem tudom, tudod e, de egy világhírű banda frontembere vagy. Milliárdos. Mi lenne nélküled a Tigers-szel?
- És a szüleiddel nélküled? Nem gondolsz a húgaidra, Sam - itt tört el újra a mécses Samanthánál. Tényleg nem gondolt rájuk, de itt most életekkel játszottak. Nem lehet gyenge, ha meg akarja győzni a szerelmét. Neki élnie kell. Belegondolt, hogy milyen botrány lenne, ha kikötne a parton egyedül és elmondaná mindenkinek, hogy a kedvenc zenekarának a gitárosa meghalt a karjaiban. És még csak nem is láthatta. Régen nem volt semmi baja a vakságával. Elfogadta, bár folyamatosan zavarta. De most egyszerűen utálta, hogy sosem láthatja Ridert. Ettől a gondolattól csak még erősebb lett a sírás, és az sem segített, hogy végig az érveket kellett hallgatnia, amiért élnie kell.

Nem bírja tovább. Tudta, hogy még egy szó és vége az ellenállásának. El kell hallgattatnia a fiút. Valahonnan nagyon mélyről bátorságot szerzett, és gyorsan a száját az ajkára nyomta. Rider abban a pillanatban elhallgatott.

A csók csodálatos volt. Még sosem tapasztalt ilyesmit, pedig már elég sok lánnyal volt. De Sam úgy csókolta, mint még senki más. Érzelem volt benne, szerelem és vágy. Mindketten a fellegekben jártak, de elfogyott a levegőjük, így vissza kellett térniük a földre. Rider csak nézte a lányt, a szerelmét, akivel csupán két hetet lehett együtt. De az milyen két hét volt! 
Eddigre már jócskán beesteledett, így Sam Rider vállára hajtotta a fejét. Elfáradt. A folyamatos vitázás, a harc a másik életéért kifárasztotta. Mocorgott kicsit, majd amikor megtalálta a legkényelmesebb pózt, elaludt.
A fiú csendben figyelte, ahogy a lány alszik. Olyan békés ilyenkor. Máskor sokkal inkább tűnik egy vadóc hippinek, de ilyenkor nem. Mindig is ez volt Rider kedvence a napban. Az éjszaka, amikor nézhette, ahogy az ő Sammyje alszik. A lány utálta ezt a nevet, ezért kezdte el annak idején így hívni őt. Azóta már csak a gondolataiban szólítja így a lányt. Rögtön le is teremtené, ha hangosan is mondaná. Bár van, hogy néha nem tudja megállni. Még vagy egy órán át bámulta szerelmét, majd lassan Samantha fejére hajtotta a sajátját és ő is elszenderedett.

Éles fényre ébredt. Ez nem lehet a nap! Annak nincs ilyen erős fénye. Akkor mi lehet ez? Kinyitotta a szemét, hunyorgott. Ugyanazt látta, mint az elmúlt három napban. A csónakot és körülötte az óceánt. De a víz most nem volt olyan végeláthatatlan, mint eddig, mert tőlük olyan tíz kilométerre, egy kis halászhajó fényei villogtak. Először nem is akarta elhinni. Megmenekültek! Mindketten életben maradhatnak! Lassan, nehogy felébressze Samanthát a vizeskulacsért nyúlt. Ahogy felemelte gyanúsan könnyűnek érezte. Kinyitotta és ivott egy kortyot. Pont csak annyit, hogy ne haljon szomjan. Kell a víz, meg kell még tenniük vagy tíz kilométert. Hátranyúlt az evezőkért, majd mindkettőt a helyére rakta. Elkezdett evezni, de egy fél óra után abba kellett hagynia. Régebben judozott és az egyik edzésen szilánkosta tört a vállában a csont. Annyira helyre tudták hozni, hogy újra gitározhasson, de a testmozgással még mindig gondjai akadtak.
Nem volt más választása, fel kell ébresztenie Samet. Egyedül nem bírja, még egy kilométert sem evezett, de máris kidőlt. Megfogta a lány két vállát és gyengéden megrázta. Azonnal felébredt.
- Mi történt? Reggel van?
- Igen, reggel van. És van egy nagyon nagyon jó híren - itt megakadt. Eddig azért nem ébresztette fel Sammyt, mert tudta, hogy látni akarja majd a hajót. Ha hazaérnek az első dolga lesz befizetni egy szemműtétre. Persze, csak ha ő is akarja.
- Mi az, Rider? - kérdezte olyan gyengéd hangon.
- Egy hajó. 

El sem hitte. Egy hajó! Hazamehetnek! Nem kell meghalnia egyiküknek sem, élhetnek együtt boldogan! De miért nem ébresztette fel a fiú?
Egy hajó! Még mindig hihetetlen. Bárcsak láthatná! Még sosem zavarta a vaksága ennyire. Miért ugrott oda a kislány elé akkor régen? Kicsivel később rájött, hogy ezért nem keltette fel Rider. Tudta, hogy így fog reagálni. Túl jól ismeri őt.
- Milyen messze van?
- Kábé kilenc kilométerre.
- A helyükre rakod az evezőket? - annyira megalázó volt, hogy még ezt sem tudta megcsinálni.
- Már ott vannak. Fél órája evezek, de alig haladtunk és a vállam nem bírja.
- Engedj oda! - ez meg a fiúnak lehetett megalázó élmény. Tudta, hogy utálja, hogy vékony és alacsony, ezért nem bírja a fizikai munkát sem. A lapátok mögé ült, majd teljes erejéből húzni kezdte őket. Az egész hét feszültsége távozott belőle. A hajótörés éjszakája, a süllyedés előtti káosz, a kilátástalan sodródás az óceán közepén, végül a tegnap este is. Mindigis így eresztette ki a gőzt. Keresett egy boxzsákot és addig verte, amíg minden jó nem volt. Most az evezés segített. Érezte, hogy vadul szelik a hullámokat, gyorsabban, mint valaha. A szél a hajába kapott és kibontotta a rögtönzött lófarkat, amit még tegnap délben csinált. Csak hasították a hullámokat, és ez csodálatos volt. 

Nyolc órán át eveztek. Ha Sam elfáradt, akkor pihent egy fél órát, addig Rider evezett, de ilyenkor mindig jelentősen lassultak. A víz is ellenük dolgozott, a hullámok visszafelé sodorták a kis csónakot. Mégis, a hajó egyre közeledett. Végül, amikor már egész közel jártak, Rider meglátott egy férfit a hajó korlátjánál állni. A tengert kémlelte, rajta pedig azt a kis ladikot, ami éppen felé tartott. Ekkor kezdett Rider vad kalimpálásba, hátha a hajón álló férfi még nem látta volna őket. De látta. Visszaintett, és lekiabált.
- Ha közelebb jöttök, akkor leengedem a kötelet - Sam riadt pillantással nézett Riderre. Nem tudott kötélre mászni. Hogy is tudott volna, amikor nem látta, hogy hol a kötél? De tudta, csak így menekülhetnek meg, így bólintott.
- Vettem, megcsinálod -reagálta le a fiú.
- Rendben, mindjárt ott vagyunk. 

Pár perc múlva tényleg odaértek, de Samnek kellett egy negyedóra pihenés a jópár órás evezés után. Csendben ültek egymás mellett, majd a lány megszólalt.
- Rendben, menjünk. Meg tudom csinálni - az utolsó mondatot inkább magának mondta, mint bárki másnak. Rider is ilyen gondolatokkal kűzdött. A sérülése óta nem mászott kötélre. Azelőtt imádta, akárcsak fára mászni, de már három éve, hogy eltiltották tőle. Viszont most meg kell csinálnia.
Sam indult először. Megfogta a kötelet és a lába közé szorította. Egyik kezével erősen megragadta a vastag madzagot, másikkal pedig a kitapogatta a hajó oldalát. Egy kézzel felhúzta magát, és átfogott a lábával is. A hajót érintő kezével feljebb fogott, a másikkal pedig újra megkereste a vitorlás oldalát. Így csinálta végig, aztán már nem volt hová fogni. Ekkor olyan pánik tört rá, mint amilyen már nagyon régen. Szerencséjére a hajón lévő férfi megragadta a karját és felhúzta. Kitapogatta a korlátot és egy like jelet mutatott Ridernek. Ő következett. Próbálta csak az egyik kezével tartani magát, de korántsem ment neki olyan könnyen, mint Samnek. Valahogy mégis felkűzdötte magát. Ahogyan meglátta a lányt a korlát mellett állni, egyből elillant minden fáradtsága. Odalépett hozzá, maga felé fordította és a fülébe súgott.

- Mostmár nincs semmi ami elválasztana tőled - ezzel a végszóval odahajolt hozzá és megcsókolta.