Sziasztok!

Ezt a pontosan 100 szavas novellát egy kihívásra írtam, aminek az volt a lényege, hogy írjunk egy esküvőről E/2 szemszögben. Sosem írtam még így, szóval igazi kihívás volt, de nagyon tetszett, ahogyan a 100 szavas forma is. Valószínűleg fogok még írni ilyen kis szösszeneteket, azokat is megtalálhatjátok majd itt, a blogon.

Furcsa. Ez a déja vu érzés, amit éppen érzel. Egyszer már átélted ezt, a készülődést, az izgalmat, hogy igent mond e a választottad. A leendő férjed. Múltkor igent mondott, de te nem. Most igent fogsz mondani. Hiszen Gábort sokkal jobban szereted, mint Márkot szeretted. De mégis félsz. Egyszer már elrontottad, egyszer már félreértetted a saját érzéseidet, és nagyon sokba került a botlásod. Ugye most igent fogsz mondani? Ezen gondolkozol, miközben felcsendül az ismerős dallam. Legutóbb is így volt. De most, amikor a pap téged kérdez, hogy férjedül fogadod e, belenézel Gábor szemébe, abba az őszinte mélykékbe, és boldogan mondasz igent.

Szimba13