Ezt nem hiszem el! Hogy lehet kihagyni egy ilyen helyzetet? Tökéletes volt a passz, az átvétel is, a kapus több mint öt méterre... Lehetetlen kihagyni. Ennek az idióta újoncnak a 8-as számú mezben mégis sikerült. Nem tudom ki ez a pasi, de miatta veszítette el a GKFC a sorsdöntő meccsét. Így biztosan nem jutnak fel a 2.osztályba ebben az évben, pedig minden esélyük megvolt rá. Én pedig a csapat fő támogatójának lányaként, és hatalmas futball-rajongóként nem tudok elmenni egy ilyen hiba mellett. Meg kell tudnom, ki van a 8-as mezben, és kirakatni a csapatból. Csak gyengébbek nélküle. Mivel, aki még egy ilyen gólt sem képes bevinni... Annak nincs helye a futballisták között. 

A meccs után megvárom, hogy kitóduljon a tömeg. Minek furakodjak előre a sok ember között, amikor úgyis megvárnak? Felveszem a kabátomat a székről, majd komótosan elindulok a játékosok öltözője felé. Belépek a kis szobába, az érkezésem senkit nem lep meg. Általában minden meccs után meglátogatom a csapatomat, akiket mondhatni én jutattam föl idáig. Még hat éve volt, hogy először láttam játszani őket, akkor még nem voltak annyian, mint ma, és csak amatőr tornákon vettek részt, de valami olyasmi volt bennük, amit leírni is nehéz. Nem úgy áltak a focihoz, mint sok más ember, nem olyan stratégiákkal játszottak, mint a többiek, és ezzel rendszeresen összezavarták az ellenfeleiket. Nem lehetett kiismerni a módszereiket, minden mérkőzésen más taktikájuk volt. Ez pedig nekem hihetetlenül tetszett. Felkaroltam őket, a mecénásuk lettem, cserébe ők egyre feljebb kúsztak a ranglétrán. Mostanra országszerte tudják a focival foglalkozók, hogy kicsoda is a GKFC. Viszont ezt az új játékost az én jóváhagyásom nélkül vették be a csapatba. Ez azért furcsa, mert az edző mindig megkérdez az ilyesmiről. De Mr.8-nál hallgatott. Vajon miért? Egyenesen odasétálok hozzá. A többieknek séta közben mondok néhány jó szót, végülis a vereség ellenére nagyon ügyesen és jól játszottak. Csak az előttem üldögélő mamlasz volt nagyon gyatra. Most tudom először normálisan szemügyre venni. Majdnem két méter magas lehet, ami minimum 100 kiló izommal párosul. Inkább nézném súlyemelőnek vagy birkózónak, mint focistának. De aztán felemeli a fejét, a tekintetem pedig összekapcsolódik a fűzöld szempárral. Meg kell hagyni, gyönyörű szeme van. A haja fekete, a félmosolyra húzott szája körül párnapos borosta. Túl szép ő ide, és a tudása alapján sem értem, hogy miért van itt, úgyhogy kérdőre vonom.
- Hogyan tudtad kihagyni azt a gólt a végén? Egyáltalán ki vagy te és mi a francot keresel a csapatomban? - tartja a szemkontaktust, de látom rajta, hogy felismert. Kicsit megszeppentebben néz rám. 
- A nevem Szegedi Károly, becenevemen Karesz. Négy évet fociztam a PMFC-nél, onnan ismerem Lajta edzőt. Ma reggel felhívott, hogy kellene egy játékos a meccsre, így hát beugrottam - valami nem stimmel ebben a történetben. Körülnézek az öltözőben, és feltűnik az a részlet, a mai találkozónak az a szelete, amit már rég észre kellett volna vegyek. Csupán tizenegy játékos van itt. Az összes többi, a cserék, a legjobbak, mind hiányoznak. Nem is kérdezek mást Karesztől. Fontosabb dolgom van ennél. Berontani az edző irodájába. És számonkérni őt, hogy végre megtudjam mi folyik itt.
- Emma, milyen kedves meglepetés, hogy ma hozzám is benézel! Mesélj, tetszett a meccs? - látja rajtam, hogy ideges vagyok, de próbálja eltussolni a dolgot, más irányba terelni a beszélgetést. Máskor talán hagynám, de nem ma.
- Hol van a csapat fele Szilárd? Hol van Rege, hol van Szabó, Váradiról és Novákról nem is beszélve! Mi történt itt, amit elfelejtettél elmondani nekem? És a jó életbe is, miért kellett pont ezt az idiótát beszervezned tizenegyediknek? - hátradől a székében, és a szemében komoly felelősséggel néz rám. 
- A csapat előző pár meccsén ott volt egy fejvadász. Tudod, ők olyan emberek, mint amilyen te is voltál, játékosokat toboroznak a nagy kluboknak. Néhány fiú kapott tőlük ajánlást. És ezért elmentek megpróbálni, milyen velük játszani. Ma volt a próbameccsük, az esélyük, hogy ténylegesen bekerüljenek. A szerződésük velünk még él, de mára be kellett szerveznem valakit, nem mondhattam le a meccset. Karesz pedig zseniális játékos, tökéletesen játszik. Igen, volt ma egy hibája, de ezt nézd el neki, teljesen idegenekkel játszott, egy merőben más taktikát, mint amit megszokott. Jó  tagunk lesz ő. Már, ha te is beleegyezel - eszembe jutott a nyílt, őszinte fűzöld szempár az öltözőben. A múlt idő, amit használt, hogy a másik csapatnál játszott. A pillanat, amikor először megláttam a pályán. Amikor elhibázta a lövést, és utána látszott rajta, mennyire nyomasztja ez belülről. Szimpatikus figura, akit szívesen megismernék közelebbről. 
- Legyen, maradhat. De remélem a többiek közül is visszajönnek néhányan, és nem megy el az összes. 
- Meglátjuk Emma, meglátjuk. 

Így történt, hogy a GKFC elbukta az osztálylépés lehetőségét, és veszített egy jópár tagot. De nyert egy csodálatos játékost és egy még jobb embert. Valakit, aki talán még a kissé jégszívű Farkas Emma szívét is képes megolvasztani...