Valaki legyen olyan kedves, és mondja el nekem, hogy miért kell manapság az összes bútort nekem összeszerelnem? Miért nem tudják összerakni ott, a boltban, ahol megveszem, és akkor nem kell vele szenvedni, miután hazavittem. Most is itt állok a hálószobám közepén, körülöttem a gyönyörű szürke lapok, az asztalra kiszórt csavarok, és szerszámok között. Próbálkoztam megfejteni az útmutatót, de még arra sem jöttem rá, hogyan álljak neki, nemhogy eljutottam volna a tényleges munkáig. Viszont estéig el kellene készülnöm, mivel a bútorelemek nagy részét az ágyamra pakoltam, és valahol mégiscsak kellene aludnom. Szóval megoldást kell találni a problémámra, és ki más segíthetne jobban, mint a legjobb barátom, a Google? Csak be kell írnom, hogy ikea bútor összeszerelés Budapest, és már ki is dobja a hirdetéseket. Rákattintok az elsőre, de az utolsó bejegyzést már több, mint három éves, így nem hiszem, hogy működik még a cég. Visszalépek a főoldalra, és új weboldalt választok. Itt egy szimpatikus, fekete hajú férfi képét látom, alatta a szöveg: Bútor-összeszerelés jó áron bármikor! Pont ez kell nekem. A főcím mellett a hirdetés többi részét is elolvasom, majd gyorsan eldöntöm, hogy ez kell nekem. Ezzel a pasival. 

A telefonomért nyúlok, majd tárcsázok. Beírom a nulla-hat-harmincat, majd a további számokat is, és, bár már este hat óra múlott, mégis meghallom a jellegzetes csengést. Nem is kell sokat várnom, a vonal másik végén gyorsan megszólal egy kissé álmos férfihang.
- Jó estét! Bútor összeszerelés jó áron bármikor! Miben segíthetek? - a mondat végén egy jól hallható ásítás, majd csend.
- Jó estét! Farkas Emma vagyok, és vettem egy Bryggja fiókos szekrényt, de kicsit megakadtam a barkácsolás részében. Tudna segíteni? 
- Persze. Ha ki tudja mondani helyesen a termék nevét. - szól a hang a vonal másik végén röhögve. Oké, tény, hogy ötletem sincs, hogyan kellene ejteni ezeknek a svéd cuccoknak a nevét, de azért ennyire rossz nem volt. Remélem.
- Ömm... Bryggja? - próbálkozom újra most nem i-t, hanem ü-t mondva. 
- Egy fokkal jobb. De majd megtanítom, ha odaértem. Mi a címe?
- József Attila utca 12. Budapest. 
- Rendben, körülbelül negyed óra múlva ott vagyok. Viszhall!
- Viszlát!

És tényleg, miután lerakjuk a telefont, pontosan 15 perc múlva cseng a csengő, jelezve, hogy megmentőm megérkezett. Kirohanok ajtót nyitni, hosszú kardigánom lebeg utánam. Megérte a telefonálástól eltelt időt készülődéssel tölteni, mert a kapuban egy hihetetlenül jóképű srác áll. Nem lehet több 25-nél, de ez nem zavar, én is csak 24 vagyok. Fekete haját kapucni alá rejtette, de még így is látszik, hogy ezer felé áll, és többek között a mélykék szemébe is belelóg. Kapucnis pulcsija nyitva van, így látom az alatta lévő fehér Marvel feliratú pólót. Ez még szimpatikusabbá teszi, mivel imádom a szuperhősfilmeket. 

Gyorsan bevezetem a szobámba, ahol a hatalmas káoszt látva elvigyorodik. Tény, hogy kicsit összekavarodott minden, amikor próbálkoztam összeszerelni a komódomat, de azért nem olyan borzalmas. Ő mégis mosolyog, ami nem mellesleg gyönyörűen néz ki. Hogyan tud egy férfi ilyen jól kinézni? Ezt már lassan tiltani kéne! 
- Szóval gondolom ez a bűntény helyszíne. - humorizál, és képtelen vagyok nem elmosolyodni.
- Igen, itt gyilkoltam meg a nem létező komódomat. Vagyis remélem, hogy nemsokára már létezni fog, mert jó lenne belepakolni a cuccaimat. 
- Nyugi megoldjuk. Hol van a füzet? - egy pillanatra csak bámulok rá bambán, ötletem nincs, milyen füzetről beszél, majd leesik, hogy az összeszerelési útmutatót szeretné látni. Amint a kzébe adom belelapoz, majd a földre dobja.
- Oké, ez egy egyszerű komód, semmi extra. Kábé egy óra múlva megleszünk. Néhányszor lehet, hogy a te segítséged is kelleni fog, szóval ne menj messzire, jó? - nem mintha bárhova is terveztem volna menni, de természetesen maradok. Meg érdekel is, hogy ő hogyan rakja össze ezt a bonyolult bútort olyan egyszerűen, hamár én nem tudtam.

Egy kemény szereléssel eltöltött óra és sok poénkodás után mindketten fölálltunk a földről. Közben megtudtam, hogy a neve Karesz, és építészmérnökire jár az egyetemen. A bútorszerelést csak afféle kiegészítésként csinálja, de nagyon élvezi. Ez ma is látszott, olyan boldogan csavarta be a csavarokat és ütögette a szögeket, amilyet nem tudtam volna elképzelni egy ilyen feladat közben. De ez a furcsa, szépséges fiú még ezt is élvezte. A munka végén pedig egy parádésan alacsony árat mondott, amiről biztosan tudom, hogy nem lehet a normál munkadíja. Esélytelen, hogy csak ennyit kérjen el óránként, akkor egyáltalán nem érné meg neki. De mégis ezt a számot mondta, én pedig már csak a kapuban állva kérdeztem meg, hogy miért. A válasza pedig még most is a fejemben szól, egyszerűen nem tudom elfelejteni. És minden alkalommal vigyorgásra késztet, amikor csak eszembe jut. 

Hogy mit mondott arra a kérdésemre, hogy miért nem kért normális óradíjat tőlem?

Azt, hogy nem kérhet el sok pénzt attól a nőtől, akivel randizni szeretne.

És ebben én teljesen egyetértek vele.