Halihó!

Most egy régebbi feladatot hoztam nektek, két írást, amit körülbelül egy hónapja készítettem. A feladat az volt, hogy figyeljünk meg embereket és írjunk le kettő életképet. Nem a cselekmény volt a fő, hanem a hangulat átadása. A témája a két életképnek teljesen különböző, a műfajon kívül semmi közös nincs bennük, de egyben szeretném megosztani őket veletek, mivel így tartoztak egy feladatba. Őszintén megmondva először nehéznek gondoltam a feladatot, de később kiderült, hogy egyáltalán nem az, sőt kifejezetten jó móka. Remélem nektek is annyira nagy élmény lesz az olvasásuk, mint nekem a megírásuk volt.

I.
Csendben ült a kerítés szélén, már majdnem lecsúszott a vékony párkányról, mégsem szeretett volna megmozdulni. Olyan jó volt így, csupán pihenni és olvasni a kertben, olyan meghitt, békés, amilyet már régen érzett. Elgondolkodott az életén, az elmúlt egy évén, a karanténidőszakán, és szívébe öröm költözött, ahogy rájött, ennek már mind vége. Lenézett az ölében fekvő, kinyitott klasszikusra, a kedvenc könyvére, aminek már kissé elrongyolódtak a lapjai a sok olvasásától, mégsem volt szíve megválni tőle. Sok mindent éltek már át ketten, nem lett volna igazságos csak úgy kidobni a nagymúltú könyvet.
Emberek haladtak el a kerítés mellett, boldogan zajongtak. Kisgyerekek rohangáltak az utcán a tűző napon, szüleik az árnyékból figyelték őket. Boldog, egyszerű nyári nap volt, a nő számára mégis különlegesen szép. Mivel ott, abban a nyugodt, békés kis kertben úgy érezte, hogy megéri élnie az ilyen napokért.

II.
Hepehupás úton közlekedett a fél kettes busz. Rázkódott minden, ahogy az egyik gödörből a másikba érkezett a szerelvény. Amúgy is meleg volt, több mint 35 fok, mindenki majd megsült. Az ablakok nyitva, az egyik ajtó is, mégsem csillapodott a hőség. Egy emberként gondolt mindenki a hűvös tavaszi napokra, amikor a nyarat vártuk, amikor meleget szerettünk volna. Mindenki visszavágyta azokat a napokat. Ahogy a hőségriadó közepén, a hatvanéves távolsági buszon ülve körülnéztem, csupán szomjas, kókadozó, fáradt embereket láttam. És egy gondolatot, ami mindenkiben megfogalmazódott: Legyen már végre hidegebb!

Szimba13