#6 - A csend
Emlékszem, hogy milyen jó volt először látni. A fűzöld szemét, a szőke loboncát, amit semmilyen fésűvel sem tud megzabolázni. Jó volt hallani a nevetését. Látni, hogy mennyire boldog, amikor velem van. Amikor itt lehet, a szobámban és elmondhatja nekem az összes gondját. Tudja, hogy senkinek nem…